Hány százalékát használjuk az agyunknak? A 10 százalék mítosza

Honnan tudjuk, hogy az egész agyat használjuk

• Képalkotás. A PET és a funkcionális MRI az egész agyban aktivitást mutat; a legaktívabb területek a feladattól függően változnak, de egyik sem marad csendben egy átlagos nap alatt, alvás közben sem.
• Energia. Az agy a testtömeg körülbelül 2 százaléka, de az energia mintegy 20 százalékát használja, és grammonként nagyjából tízszer drágább, mint az izom.
• Agysérülés. Stroke, daganat vagy sérülés szinte bárhol az agyban kiesést okoz — mozgásban, beszédben, látásban, memóriában vagy személyiségben. Ha 90 százalék fölösleges volna, a sérülések többsége észrevétlen maradna.

Az igazságmag: nem tüzel minden idegsejt egyszerre

2003-ban Peter Lennie idegtudós megbecsülte egyetlen idegimpulzus energiaköltségét az emberi agykéregben, és összevetette a kéreg energiakeretével. Eredménye: az impulzusok annyira drágák, hogy valószínűleg az agykérgi idegsejtek kevesebb mint 1 százaléka lehet egyszerre erősen aktív. Ez az időzítésről szól, nem kihasználatlan részekről: az agy kevés egyszerre aktív sejttel kódol, és az energiát a feladat szerint csoportosítja át a területek között.

Honnan jött a 10 százalék

• William James, a Harvard pszichológusa a The Energies of Men című esszéjében azt írta, hogy szellemi energiánknak általában csak egy részét használjuk ki — százalék nélkül, és kihasználatlan agyszövetről szó sem volt.
• 1929: az amerikai World Almanac azt írta, hogy a tudósok szerint agyi teljesítőképességünknek csak mintegy tíz százalékát használjuk.
• 1936: Lowell Thomas újságíró Dale Carnegie Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket című könyvének előszavában Jamesnek tulajdonította azt a gondolatot, hogy az átlagember szellemi képességeinek csak tíz százalékát fejleszti ki. A bestseller emberek millióihoz vitte el a számot.
• Einstein: gyakran neki tulajdonítják a mondatot, de nincs rá dokumentált forrás.

A többit a reklámok, a motivációs tréningek és a mozi végezték: a „Csúcshatás” (2011) és a „Lucy” (2014) arra épül, hogy az agy többi részének feloldása emberfeletti intelligenciát ad. Szórakoztató fikció.

Kik hisznek benne ma is

Egy 2012-es felmérésben, amelyben 242, az agykutatás iránt érdeklődő tanár vett részt, az Egyesült Királyságban 48, Hollandiában 46 százalék értett egyet az állítással; az Egyesült Államokban 2017-ben a 3045 fős lakossági minta 36 százaléka. Ugyanilyen makacsok a bal és jobb agyfélteke és a tanulási stílusok mítoszai.

Emelné-e az IQ-t, ha „többet” használnánk az agyunkból?

Az intelligenciakutatás az ellenkezőjét mutatja. Richard Haier 1988-as PET-vizsgálatában azok, akik jobb eredményt értek el a Raven-féle Haladó Progresszív Mátrixokon, a feladat közben kevesebb glükózt használtak az agykéregben. Aljoscha Neubauer és Andreas Fink 2009-es áttekintése szerint ez az „idegi hatékonyság” főleg könnyű vagy közepesen nehéz feladatoknál és a homloklebenyi területeken jelenik meg — nem általános szabály. Hogy mi változhat valóban, azt a neuroplaszticitásról és az IQ növelhetőségéről szóló oldalainkon írjuk le; egy másik vizsgálatokon elbukott rövidítés a Mozart-hatás.

Erről az oldalról

Az oldal általános tájékoztatás az agykutatásról, nem orvosi tanács. Az IQ Revealed tesztje 40 saját feladatból álló online gondolkodási teszt 18 év feletti felnőtteknek; nem klinikai vizsgálat, és nem méri az agy működését — lásd hogyan működnek az IQ-tesztek. Az IQ Revealed nem áll kapcsolatban a Harvard Egyetemmel, a World Almanac vagy Carnegie könyvének kiadóival, a Lucy és a Csúcshatás című filmek készítőivel és forgalmazóival, a Raven-mátrixok kiadójával vagy az említett kutatókkal; a nevek csak a bemutatott művek és kutatások azonosítását szolgálják.