Laterális és divergens gondolkodás: mi ez, és mit mutat a kutatás?
A laterális gondolkodás azt jelenti, hogy váratlan irányból közelítünk egy problémához, ahelyett hogy a kézenfekvő gondolatmenetet vinnénk egyenesen tovább. A fogalmat Edward de Bono alkotta meg 1967-ben — magyarul azonban inkább a tudományos megfelelőjét, a divergens gondolkodást keresik. Amit szinte sehol nem írnak meg: az elgondolás leghíresebb bemutatóját, a csak a négyzeten kívülre rajzolva megoldható feladványt, kísérletileg megvizsgálták — és a vizsgálat nem úgy sült el, ahogy a történet ígéri.
Honnan ered a fogalom
Edward de Bono máltai orvos és pszichológus 1967-ben, a The Use of Lateral Thinking című könyvben vezette be a lateral thinking kifejezést, szembeállítva a vertikális gondolkodással: azzal a lépésenkénti haladással, amely a kézenfekvő kiindulópontból mélyít tovább. A képe túlélte az elmélet többi részét — a vertikális gondolkodás ugyanazt a gödröt mélyíti, a laterális máshol kezd újat. A technikák konkrétak: az előfeltevések megkérdőjelezése, egy véletlen szó és a problémához való erőltetett kapcsolása, a szándékosan képtelen állítás, valamint az a kérdés, hogyan lehetne a problémát rontani — és a válaszok megfordítása.
A kilencpontos feladvány és a kísérlet, amely próbára tette
Kilenc pont három-szor hármas rácsban, négy egyenes vonal, a toll felemelése nélkül: ez a laterális gondolkodás iskolapéldája, amelyet de Bono maga is használt. A szokásos magyarázat szerint a feladat azért nehéz, mert az ember rögzül egy olyan feltevésen, amelyet senki nem írt elő — hogy a vonalaknak a négyzeten belül kell maradniuk.
1981-ben Robert Weisberg és Joseph Alba a Journal of Experimental Psychology: General hasábjain pontosan ezt vizsgáló kísérletsorozatot közölt. Ahelyett, hogy a résztvevőkre bízták volna a felismerést, hogy a korlát képzeletbeli, megmondták nekik: a feladat csak úgy oldható meg, ha a vonalakat a négyzet határain túlra hosszabbítják.
Az eredmény a szerzők szavaival: „a feltételezett rögzülés megszüntetése nem vezetett a feladatok hirtelen és közvetlen megoldásához”. Akik ajándékba kapták a felismerést, többségükben így is elbuktak. Az segített, ami jóval kevésbé regényes: viszonylag részletes információ magáról a megoldásról. A szerzők arra jutottak, hogy a rögzülés és a belátás szó rosszul írja le a történteket, és hogy a munkát a problémára vonatkozó konkrét tudás végzi.
A kreatív emberek okosabbak?
A régi tételnek neve van: küszöbhipotézis. Az átlag feletti intelligencia a magas kreativitás szükséges, de nem elégséges feltétele volna, így egy határ — rendszerint 120-as IQ — alatt a kettőnek együtt kellene mozognia, fölötte nem. A mondatot szüntelenül ismétlik; a bizonyítékok megoszlanak.
A legnagyobb összesített becslés a 2005-ös metaelemzésből való: 447 korreláció, 21 vizsgálat, 45 880 résztvevő, a kreativitás és az IQ átlagos kapcsolata r = .174. Egy 2013-as, 297 fős vizsgálat az adatokra bízta a küszöb megkeresését ahelyett, hogy 120-nál rögzítette volna, és küszöböt csak a kreatív potenciálra talált, a kreatív teljesítményre nem: megengedő kritériumnál 100 IQ-pont körül, szigorúnál 120 körül. Egy 2026-os, 9358 kínai diákot vizsgáló kutatás a 120-as pontnál semmit nem talált — egy egyszerű lineáris kapcsolat ugyanolyan jól leírta az adatokat.
Érdemes gyakorolni?
Itt egyértelműbb a válasz. Egy 2004-es metaelemzés 70 értékelő vizsgálatot tekintett át kreativitástréningekről, és azt találta, hogy a jól megtervezett programok teljesítménynövekedést hoznak, amely különböző kritériumok, helyzetek és célcsoportok között is megmarad. A legjobban azok működtek, amelyek kognitív készségeket és alkalmazási ökölszabályokat fejlesztettek az adott szakterület élethű feladatain — vagyis csaknem az ellenkezője egy általános „gondolkodj másképp” tréningnek.
A feladványok mások
A téma iránti érdeklődés jó része a szituációs feladványoknak szól, amelyeket igen-nem kérdésekkel lehet megfejteni. Szórakoztatók, és valóban gyakoroltatják az előfeltevések ellenőrzését. Tesztnek nem tesztek: hiányoznak belőlük a normák, a megbízhatóság és az érvényesség bizonyítékai. Hogy mit jelent valójában a sztenderdizálás, arról a hogyan működnek az IQ-tesztek írásunk szól; a konvergens oldalt a kritikai gondolkodásról szóló cikkünk fedi le.
Hatókör és átláthatóság
Ez az oldal publikált kutatást ismertet, és nem diagnosztikai eszköz. IQ-tesztünk a következtetést méri — a fent leírt konvergens oldalt. Nem méri a kreativitást, sem a divergens, sem a laterális gondolkodást, nem ad kreativitáspontszámot, és nem tudja megmondani, hogy valaki kreatív ember-e.
Az IQ Revealed nem áll kapcsolatban Edward de Bonóval, a de Bono szervezetekkel, sem a Lateral Thinking vagy Six Thinking Hats néven működő programokkal, azok nem támogatják, és nincs kapcsolata a Torrance Tests of Creative Thinking kiadóival sem. Ezek a nevek itt kizárólag arra szolgálnak, hogy jelezzék, mire utalnak.
Gyakori kérdések a laterális és divergens gondolkodásról
Mi az a laterális gondolkodás?
A laterális gondolkodás azt jelenti, hogy váratlan irányból közelítünk egy problémához, ahelyett hogy a kézenfekvő gondolatmenetet vinnénk egyenesen tovább. A fogalmat Edward de Bono alkotta meg 1967-ben, szembeállítva a lépésről lépésre haladó, logikus vertikális gondolkodással. A pszichológiai kutatásban a rokon — és ténylegesen mért — fogalom neve divergens gondolkodás.
Mi a különbség a laterális és a divergens gondolkodás között?
A laterális gondolkodás könyvekből és tréningekből ismert módszer. A divergens gondolkodás mért konstruktum: egy nyitott feladatra minél több különböző választ kell adni, és az eredményt folyékonyság, eredetiség, rugalmasság és kidolgozottság szerint pontozzák. A „kreatív potenciált” vizsgáló kutatások szinte mindegyike divergens gondolkodást mér, nem laterálisat — ez számít, ha valaki az utóbbira hivatkozva emleget bizonyítékokat. Magyarországon ráadásul a divergens kifejezést keresik a legtöbben.
Ki találta ki a laterális gondolkodást?
Edward de Bono máltai orvos és pszichológus, 1967-ben, a The Use of Lateral Thinking című könyvében. Az ötlet köré később jelentős tréningüzletet épített, olyan kapcsolódó programokkal, mint a Six Thinking Hats. A fogalom tőle származik; az ötletgenerálás akadémiai kutatása ezzel párhuzamosan, a divergens gondolkodás néven folyt, és a két irodalom nagyrészt külön maradt.
A kreatív emberek okosabbak?
A kapcsolat gyenge. Egy 2005-ös metaelemzés 21 vizsgálatból és 45 880 résztvevőtől 447 korrelációs együtthatót gyűjtött össze, és a kreativitástesztek, valamint az IQ-pontszámok között átlagosan r = .174 értéket talált, amit a szerző maga elhanyagolhatónak nevez. Ez az elemzés nem támasztotta alá a küszöbhipotézist.
Mérnek valamit a laterális gondolkodási feladványok?
Intelligenciát nem, és standardizált módon semmit. Játékformátumról van szó: hiányzik belőlük az a három dolog, ami a tesztet megkülönbözteti a kvíztől — a normák, a megbízhatósági adatok és az érvényesség bizonyítékai. Az előfeltevések felülvizsgálatát viszont valóban gyakoroltatják.
Mérés becslés helyett
IQ-tesztünk ingyenes, és körülbelül 25 percet vesz igénybe. A teljes jelentés — pontszám, percentilis és területenkénti eredmény — a tagsághoz tartozik.
IQ-teszt indítása